A cserépkályha működésének alapja, hogy a benne eltüzelt fa melegét a kályha tömege 

eltárolja, majd hosszú időn át sugározza a helyiségben. A kályhacsempe minden alkalommal 

felmelegszik, illetve lehűl. A hőtágulástól az egyes csempék is tágulnak, illetve az egész kályha 

„mozog” kicsit. Az ekkor jelentkező feszültség miatt a kályhacsempéknek folyamatosan romlik 

az anyagszerkezete, csökken az élettartama. Természetesen az élettartamnál évtizedekről beszélünk. 

   Az antik kályháknál a sokszor 100-150 éves kályhacsempék anyaga már nem olyan erős, mint új 

korukban. Ráadásul a népi csempék vékonyak is, már amikor készültek sem voltak olyan erősek, mint  

a mai, gyári csempék. 

Általánosságban kijelenthető, hogy az antik kályhacsempékből épített kályhák jellemzően nem fő 

fűtésre valók. A kályhaépítők próbálnak ügyelni építéskor arra, hogy jobban védjék a csempéket 

a hirtelen megterheléstől, de ezzel együtt is úgy érdemes fűteni az ilyen cserépkályhákban, hogy 

lassabban, kíméletesebben terheljük őket. Az oldtimer autóktól sem várjuk el a mai autók  

menetteljesítményét, az öreg csempéket se fűtsük túl. Ki kell tapasztalni mennyi keményfa fűti fel 

kellemes melegre (60-70 C) kályhánkat, de ne akarjuk 80-100 fokosra melegíteni.  

Használjunk száraz keményfát, kísérletezzük ki a mennyiséget (kb. 6-7 kg) és minden alkalommal 

ennyit tüzeljünk el. Az égés során engedjünk be kellően sok levegőt! 

   Sok helyen nyaralóban áll a régi csempékből épített cserépkályha. A jellemzően fűtetlen épület 

falai hidegek. Ilyen esetben fontos, hogy öreg kályhánk ne a fő fűtési lehetőség legyen, hanem csak  

kiegészítse az egyéb fűtést! 

 Ha ezt a néhány dolgot betartjuk, hosszú ideig lesz örömünk régi kályhánkban!  (Horgos Zsolt tanácsai)